Kovács László 1963-ban szerezte meg orvosi diplomáját, majd az Élettani Intézet munkatársa, 1991-2005 között pedig az intézet igazgatója volt. Egyetemi tanár, az MTA doktora, 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Évekig vezette az MTA DE Sejtélettani Kutatócsoportját, 2005-től 2009-ig a Molekuláris Medicina Kutatóközpont igazgatója volt.
Tudományos munkáját a harántcsíkolt izmok elektrofiziológiai és transzport folyamatainak tanulmányozásával kezdte. Kiemelkedő eredményeket ért el az ingerlékeny és nem ingerlékeny sejtek membránfolyamatainak tanulmányozásában, a jelátvitel elektrofiziológiai és molekuláris szintű történéseinek értelmezésében, ami jelentős mértékben járult hozzá a kapcsolódó klinikai problémák, a különböző pathomechanizmusok jobb megismeréséhez.
- Kovács professzor élete egyik fontos küldetésének tekintette, hogy intézetigazgatói működése alatt az Élettani Intézet egy dinamikusan fejlődő és nemzetközi szinten is meghatározó sikereket felmutatni tudó intézmény legyen. Tanítványai a tőle kapott iránymutatás alapján honosítottak meg és bontakoztattak ki egy sor új kutatási irányvonalat, melyek jelentősen növelték a hazai orvosi élettani kutatások színvonalát. Igényessége a tanári feladatok megoldásában, céltudatossága, vezetői habitusa, emberi jellemvonásai, a minőségi munka iránti elkötelezettsége példaként szolgál az őt követő egyetemi oktatóknak, kutatóknak – emlékezett Csernoch László, a Debreceni Egyetem tudományos rektorhelyettese, az Élettani Intézet igazgatója.
Kovács László tudományos tevékenységének nemzetközi elfogadottságát jelzi, hogy számos külföldi kutató tett hosszabb tanulmányutat intézetében, illetve több élvonalbeli külföldi intézettel alakított ki munkakapcsolatot. Eredményeinek jelentős részét azonban hazai körülmények között érte el, tehetséges fiatalokat gyűjtve maga köré. Munkatársait a PhD-fokozat megszerzése után színvonalas külföldi intézetekbe küldhette tanulmányútra. Segítségükkel az Élettani Intézetben több önálló kutatócsoportot alakított ki, amelyek nemzetközi folyóiratokban közölték eredményeiket és számos hazai és külföldi tudományos támogatást szereztek meg. Kiemelkedő volt közéleti szerepvállalása is. 1991 és 1995 között a DOTE tudományos rektorhelyettese, az akkor alakuló PhD-képzés megindítója, a Doktori Tanács elnöke volt. Ezt követően a Magyar Élettani Társaság elnöke, az OTKA Bizottság alelnöke. Szervezőként és meghívott előadóként vállalt szerepet több nemzetközi kongresszus megrendezésében.
- Kovács László professzor mindig nagyon komolyan vette a rábízott feladatokat, és megbízhatóságára kollégái mindig számíthattak. A tudományos kutatás és az oktatás minősége iránti elkötelezettség sugárzott munkájából, egyetemi oktatóként, akadémikusként és az OTKA alelnökeként egyaránt – hangsúlyozta Hunyady László, az MTA tagja, az Orvosi Tudományok Osztálya nevében.
A DE Molekuláris Orvostudomány Doktori Iskola vezetőjeként vállalt szerepet a doktori képzésben. 2001 és 2004 között az integrált Debreceni Egyetem tudományos rektorhelyettese volt, meghatározó szerepet játszott az önálló Informatikai Kar megalapításában.
- Kovács professzor segítőkészsége és precizitása példaértékű volt. Nem igazán ismerek olyan egyetemi intézetvezetőt, aki ilyen céltudatosan, ilyen előrelátással és fegyelemmel irányította a kollégái tevékenységét. Tudományos teljesítménye máig páratlan az Általános Orvostudományi Kar történetében – emelte ki Mátyus László, az ÁOK dékánja.
A Széchenyi-díjas akadémikus, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar professzor emeritusának domborművét csütörtökön az Élettani Intézetben avatták fel.
Az ünnepséget követően az Általános Orvostudományi Kar és az Élettani Intézet tudományos emlékülést rendezett, melyen a résztvevők felidézték Kovács László életét és munkásságát, megvitatták többek között a vázizom kutatás jelenét és jövőjét.
Sajtóközpont - CzA
