A rezilienciáról szóló tanácskozás kapcsán Bányai Orsolya, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar (DE ÁJK) Környezetjogi és Munkajogi Tanszék adjunktusa, környezetjogász a hirek.unideb.hu-nak elmondta: napjainkban kifejezetten sok traumatikus hatás ér minket egyéni és kollektív szinten egyaránt. Ez utóbbiak között a pandémia és a háború mellett már régóta ott vannak azok, amelyek a természeti környezet felől érkeznek, mint például az éghajlatváltozás, vagy a biológiai sokféleség látványos csökkenése.
A környezetjogban, közgazdaságtanban, pszichológiában és ökológiában jártas szakemberek beszélgetése során fény derült arra, hogy a reziliencia sokrétűen értelmezhető.
- A reziliencia sok képesség folyamatosan változó összessége. Az, hogy mennyire tudunk rugalmasan reagálni az életben jelentkező rendkívüli helyezetekre, mennyire tudunk nyitottan és kreatívan részt venni a minket érő folyamatokban, elsősorban az önismeretünk határozza meg – vélekedett Csete Nikoletta life és egészség coach, önismereti tréner.
Hornyák Mariann nemzetközi közgazdász, a DE Népegészségügyi Kar óraadója, az ENSZ ukrajnai válságprogramjának munkatársa azt hangsúlyozta, hogy az életet nem küzdésként kell megélni, nincs szükség megküzdési stratégiákra, hanem „áramolnunk” kell a saját életünkben.
Dombi Mihály, a DE Gazdaságtudományi Kar Környezetgazdaságtan Tanszék docense elmondta: gazdasági szempontból a reziliencia adott.
– A gazdaságtörténelem kéz a kézben jár a technológia fejlődésével. A lusta ember a leginnovatívabb, mindig feltalálunk valami újat, ami elvileg könnyebbé teszi az életünket. Azonban valójában csapdába vezetjük magunkat azzal, hogy gazdasági szinten jól működik a reziliencia. Ebből a csapdahelyzetből csak az anyagi javak felhalmozásának jelentős csökkentésével juthatunk ki – fogalmazott.
Gyarmathy István természetvédő, ökológus szerint a civilizációval szétszabdaltuk a világ egységét és emiatt nem tudjuk megfelelően kezelni a dolgokat. Példaként azokat az érintetlen őserdőket, ősi gyeptársulásokat említette, amelyeket például tűz, szélvihar, árvíz, vagy földrengés tesz tönkre, de mivel azok zárt ökológiai egységet képeznek, egészségesek, reziliensek, ezért általában teljesen meg tudnak újulni, helyreállítják magukat. Az ember azonban képes az ökológiai rendszerekre ható változásokat túl drasztikussá tenni.
- A reziliencia az emberi társadalom, például az állam működési szintjén is értelmezhető. A természet ebben a tekintetben is sok dolgot tud az embernek tanítani, de oda kell rá figyelni. A kutatások azt bizonyítják például, hogy a több központú irányítási rendszerek lényegesen reziliensebbek, mint az egyközpontúak – tette hozzá Fodor László, a DE ÁJK Környezetjogi és Munkajogi Tanszék tanára, környezetjogásza.
Bányai Orsolya, a DE ÁJK Környezetjogi és Munkajogi Tanszék adjunktusa végül így összegezte az elhangzottakat, hogy az egyéni, társadalmi és ökológiai szintű megoldások összefüggnek egymással. Egyéni szinten többek között integratív, holisztikus világképpel, nyitottsággal lehetünk reziliensebbek ami, ha összeadódik reziliensebb társadalmat és végső soron reziliens ökoszisztémát eredményezhet.
Sajtóközpont - OCs
