Víz a jövő kulcsa: debreceni kutatások az MTA jubileumi konferenciáján | DEBRECENI EGYETEM

- A földi lét meghatározó elemei a szén, a nitrogén, a hidrogén és az oxigén, valamint ezek szabad kapcsolódásai. Így a víz is, amely a párolgás során – mivel a bolygónk egy zárt rendszer – ugyan mindig visszatér. A probléma azonban az, hogy általában nem ott, ahonnan eltávozott vagy ahol szükség van rá. Ez olyan kihívás, amely többek között a mezőgazdaságot is súlyosan érinti – mondta köszöntőjében Balázs Ervin, az MTA rendes tagja. 

Az MTA Agrártudományok Osztályának elnöke szerint a hazai vízgazdálkodás szempontjából meghatározó, hogy két nagy folyónk úgy lép be, illetve ki hazánkból, hogy nem képez tartalékot tározókban. Mint mondta: a Vásárhelyi-terv csak kezdetlegesen valósult meg, és tudomásul kell vennünk, hogy a Paksi Atomerőmű működéséhez egy duzzasztógátat kell építeni, mert anélkül nem üzemeltethető biztonságosan. Ez is mutatja, hogy a víz meghatározó szerepet játszik az energia-előállításban is. A konferencia nagyon sok kulcskérdésre mutat rá, amely mindannyiónk számára útmutató lehet a jövőt illetően – jelentette ki Balázs Ervin. 

Rajkai Kálmán, az MTA Agrártudományok Osztálya Talaj-, Víz- és Növénytermesztési Bizottságának tagja köszöntőjében arról beszélt, hogy a korlátozott édesvízkészletek és a klímaváltozás – különösen a Kárpát-medencében még gyakoribbá váló aszályok – egyre komolyabb kihívásokat jelentenek az agrárium számára.

- A Föld teljes vízmennyiségének döntő része, mintegy 97,5 százaléka sós víz, amely ivásra, mezőgazdasági és egyéb alkalmazásra alkalmatlan, nem használható. A fennmaradó 2,5 százalék édesvíz nagy része szintén nem hozzáférhető, mivel körülbelül 60 százaléka jég formájában van jelen és a fentmaradó rész 90 százaléka is a felszín alatt található. Összességében így a közvetlenül elérhető felszíni édesvíz aránya rendkívül alacsony, mindössze 0,007 százalék – ismertette előadásában Szöllősi-Nagy András. 

Az UNESCO Vízkonfliktus-kezelési Tanszék vezetője hangsúlyozta: globálisan ez mintegy 40 ezer köbkilométer vízkészletet jelent, amelynek túlnyomó része tavakban és tározókban található, például a Bajkál-tó vagy az észak-amerikai Nagy-tavak térségében. Ez azt jelenti, hogy a könnyen hozzáférhető édesvízkészlet rendkívül szűkös, különösen sérülékeny és még fokozottabb védelemre szorul.

A konferencián elhangzott: a klímaváltozás hatásainak mintegy 80 százaléka a vízen, víz által, illetve vízen keresztül manifesztálódik. A Föld lakossága pedig egyre közelebb kerül egy globális vízválsághoz. A népesség exponenciális növekedése mellett – amikor is a 20. század elején még kétmilliárd, a végén mintegy 6 milliárd, jelenleg pedig mintegy 8,6 milliárd, száz év múlva pedig már várhatóan 10,5-11 milliárd ember él majd a bolygón – fel kell készülni arra, hogy egyre kevesebb víz jut a lakosságnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy a korábban használt, stabil (stacionárius) vízgazdálkodási modellek pedig már nem érvényesek.

- A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Víz- és Környezetgazdálkodási Intézete Magyarország egyetlen, folyamatosan működő agrártudományi víztudományi központja, amely kiemelt szerepet játszik a Tisza és a Kárpát-medence vízgazdálkodásában. Az intézet fejlődését mindig a vízgazdálkodási kihívások alakították – hangsúlyozta előadásban Tamás János. 

A DE MÉK Víztudományi és Környezetinformatikai Tanszék vezetője kifejtette: az intézet több évtizedes tevékenysége során a belvízvédelemtől és aszálykezeléstől a precíziós mezőgazdasági vízgazdálkodásig, a digitális modellezéstől a körforgásos vízhasználati megoldásokig nyújtott gyakorlati és tudományos válaszokat a hazai és nemzetközi kihívásokra. A vízproblémák kezelése azonban egyre inkább adatvezérelt és modellezésen alapuló feladattá vált. 

Tamás János szerint a jövő kulcsa az integrált vízgazdálkodás, a vízmegőrzés és az alkalmazkodás. Ezek eszköze lehet a szivacsvárosok, a regeneratív gazdálkodás, az alternatív vízforrások használata és az AI-alapú rendszerek alkalmazása. Kiemelte: a „fenntarthatóság szekerének” a víz, az energia és az élelmiszer a három nagy húzóereje, azonban előtte rendkívül szerteágazó irányok vannak, amelyeken belül közösen kell megtalálni a leghelyesebb utat.