Rendhagyó óra a Parno Graszttal a Debreceni Egyetemen

Nemcsak elbűvölte, meg is énekeltette a hallgatókat hazánk legnépszerűbb cigány népzenei együttese kedd este az oDEonban. A Könnyű(?)Zenész ÉLETutak sorozatban ezúttal a friss Artisjus-díjas zenekar tagjai meséltek az örömzenélésről, a legemlékezetesebb koncertekről és arról, hogyan lesz egy Paszabról származó roma családból egy külföldön is elismert együttes.

Tavalyi lemezbemutató koncertjükért hétfő este vette át az Év Könnyűzenei Produkciója díjat a Parno Graszt frontembere, másnap pedig már a Debreceni Egyetem hallgatóinak idézte fel az immár Artisjus-díjas esemény különlegességét. 

- Hat-hétezer ember várt minket a Budapest Parkban. Álltunk a színpadon és néztük az élő képet, hogy merre megy a felhőzóna, azt gondoltam, hogy ez pont a koncert kezdetére elvonul. De pont akkor ért oda. Elkezdett esni és csak azt láttam, hogy a tömeg szétszéled, azt hittem, elmentek az emberek. Majd csendesedett az eső és visszajöttek, de néhány szám után megint eleredt és újra szétugrott a tömeg, aztán ismét visszajöttek. Harmadjára már nem ment el senki, mert már mindenki teljesen elázott. De talán épp ettől lett olyan különleges ez a koncert, hogy még díjat is kaptunk érte – emlékezett vissza Oláh József a DE Könnyűzenei Intézete és az oDEon Egyetemi Színház országosan egyedülálló Könnyű(?)Zenész ÉLETutak című sorozatának legutóbbi előadásán a Böszörményi úti campus színháztermében.

A több mint harmincéves múlta visszatekintő zenekar tulajdonképpen egy nagy család, melynek tagjai a szabolcs-szatmár-beregi Paszabról származnak, többségük a mai napig ott él. Éppen ezért heti több ezer kilométert utaznak.   

- Biztosan sokan irigylik a szakmánkat és sokan készülnek zenésznek, de igazság szerint a zenészélet, az az igazán cigány élet, mert olyan utazások vannak benne, amik az elején élvezetesek, de amikor eltelik tíz év, buszra kell szállni és ezerhatszáz kilométert végigülni, az már nem esik olyan jól. Kiszállsz a buszból, be van dagadva a lábad, és még utána kell a színpadon bulit csinálni. De szerencsére olyan fantasztikus közönségünk van, hogy minden egyes koncert után megkapjuk az erőt és azt érezzük, még simán mennénk húszezer kilométert is, ha kell – magyarázta a hallgatóknak Oláh József, akit fia, Krisztián és a héttagú zenekar egyetlen női tagja, Heléna kísért el az előadásra. 

A program házigazdájának, Végh Veronikának azt is elárulták, hogy sohasem tanultak zenélni, a kottát sem ismerik, mégis számtalan hangszeren játszanak a kannától a gitáron át a harmonikáig. Ebből ízelítőt is kapott a közönség, hiszen az est folyamán felcsendült többek között A Muki fia, a Boldog igazán, amit a hallgatókkal közösen énekeltek, sőt az egyik, születésnapját ünneplő fiatalt külön dallal köszöntötte az együttes.  

A Parno Graszt hihetetlen karriert futott be külföldön is, de úgy vélik, népszerűségük zálogai azok a koprodukciók, melyek az utóbbi években készültek el mások mellett a Bohemian Betyarsszal, Pogány Indulóval vagy éppen a debreceni származású Dánelfy Gergővel.  

A zenekar dalaiból egyébként egy musical is készült Fekete tyúk címmel, melyet a fővárosi bemutató után ősszel az oDEon színpadán láthat a közönség. 


A Könnyű(?)Zenész ÉLETutak sorozat is az őszi szemeszterben folytatódik a Debreceni Egyetemen. A Garno Graszttal addig még kétszer is találkozhatnak a hallgatók: júniusban a Nagytemplomban, júliusban pedig a Campus Fesztiválon. 

Sajtóközpont-TB