- Emlékezésünk legyen békességes, lelkünknek enyhet adó, kérdéseinkben elcsendesítő, kétségeinkben vigasztaló – köszöntötte a megemlékezésre érkezőket Bogáti Attila református egyetemi lelkipásztor.
Az intézmény részéről Pető Károly általános rektorhelyettes tartott beszédet. Mint fogalmazott: ma mi is megálltunk a mindennapok rohanásában mécsest gyújtani, hogy ezzel is emlékezzünk a Debreceni Egyetem kötelékébe tartozó halottainkra: családtagunkra, munkatársunkra, hallgatótársunkra, oktatónkra vagy tanítványunkra.
- A gyász mindig személyes, akárhányan is vannak körülöttünk, a fájdalmunk csak a miénk. De vigaszt nyújthat a tudat, hogy veszteségünket átérzi, osztozik benne a közösség, amelyhez szerettünk tartozott. Hogy a munkahely, az intézmény számon tartja és gyászolja elvesztett polgárait, éltek bár 85 vagy 21 évet – mondta a rektorhelyettes.
- Azt mondják a bölcsek, az idő segít. Nem úgy, hogy megszűnik már fájni a szív vagy sajogni a lélek. Mert fáj és sajdul, csak megtanulunk vele együtt élni, megtanuljuk elfogadni az élet megmásíthatatlan, legszomorúbb igazságát. A Debreceni Egyetem tisztelettel emlékezik halottaira, osztozik a veszteséget szenvedők gyászán – zárta beszédét Pető Károly.
A megemlékezés Kiss László görögkatolikus egyetemi lelkipásztor zsoltárával folytatódott, igehirdetést Asztalos Richárd evangélikus lelkipásztor tartott.
A megemlékezés gyertyagyújtással és közös imádsággal ért véget az Egyetemi Templomban.
Sajtóközpont - BZs
