BÁNTALMAZÁS A KORONAVÍRUS IDEJÉN
A járványhelyzet nem elhanyagolható mellékhatása a családon belüli erőszak felerősödése. A korlátozások, a karantén okozta be- és összezártság, a környezettől való elszigetelődés, a bevételkiesés okozta szorongás az egészséges partnerkapcsolatokat, embereket is megviseli, frusztrálja, így a türelmetlenség, az érzékenység, a hibák, napi feszültségek és koccanások felnagyítása szinte természetes reakció. Normális körülmények között az érzéseinket ezerfelé csatornázzuk, a sok irányú szociális érintkezéseink lehetőséget adnak erre. Ráadásul folyamatosan változik kapcsolódásaink tere, ideje, módja, sokféle szerepnek felelünk meg. Mindez a változatosság hozzájárul ahhoz, hogy a helyén kezeljük és szétválasszuk az élet különböző területeihez kapcsolható tapasztalatainkat, jó esetben önreflexióra késztet és egyensúlyban tart.
Ez a sokszínűség hiányzott az elmúlt időszak mindennapjaiból. Fontos kiemelni, hogy a koronavírushoz köthető korlátozások, a bezártság nem okozzák a bántalmazást, csak kiélezik a már egyébként is egyenlőtlen, bántalmazó kapcsolatokat, és több felületet biztosítanak a hatalomgyakorlásra, a bántalmazó akaratának fizikai betartatására. Érdemes tisztázni mit nevezünk bántalmazásnak. A konfliktusok és a véleménykülönbségek emberi kapcsolataink természetes velejárói. Amikor emberek különbözőképpen gondolkodnak dolgokról, más céljaik vannak, adódhatnak viták. Bántalmazás során viszont nem két egyenrangú fél veszekedéséről, civakodásáról beszélünk, hanem egy alá-fölé rendelt viszonyról. A bántalmazó arra törekszik, hogy az áldozat élete felett hatalmat, kontrollt gyakoroljon. Az erőszak ennek a kontrollnak az eszköze. Annak érdekében, hogy el tudjuk dönteni, hogy vitáról, veszekedésről vagy bántalmazásról van-e szó, azt érdemes megvizsgálnunk, hogy a felek egyforma jogokkal, egyenlő hatalmi helyzettel és a döntésekben egyenlő beleszólással rendelkeznek-e, hogy az egyik partner fél-e a másiktól, valamint, hogy milyen kockázatai vannak a kapcsolatból való kilépésnek a felek számára. A másik felet szisztematikusan megfélemlíti, mindezt rendszeresen és szándékosan teszi. Nem feltétlenül fizikai bántalmazást jelent, hiszen az elnyomás, a kontrollálás eszköztárába tartozik a verbális, lelki, szexuális és a gazdasági erőszak is.
Az áldozatok ki vannak szolgáltatva a folyamatos ellenőrzésnek. Jellemzően a bántalmazó hatalomgyakorlásának egyik legfontosabb eszköze az áldozat elszigetelése a kommunikációs csatornák elvágása vagy ellenőrzése által. Célja az elnyomott személy kapcsolatrendszerének fokozatos leépítése, mozgásterének, munkavállalási lehetőségeinek korlátozása, végül teljes bezárása. A jelenlegi helyzetből adódó szabályozások az áldozatok kiszolgáltatottság-érzésének fokozódását, illetve a menekülési lehetőségek beszűkülését eredményezhetik, a bántalmazó dolgát pedig megkönnyíthetik. Az elmúlt időszak tapasztalata világszerte, hogy rendkívüli mértékben megnőtt a családon belüli erőszak miatti segítségkérések, rendőrségi bejelentések száma. Mi állhat a jelenség hátterében? A szociális érintkezés során láthatóvá válnak a fizikai bántalmazás nyomai, következményei a környezet számára. Szülők, tanárok, barátok, munkatársak figyelhetnek fel a bántalmazás tényére. Emiatt most kevésbé kell aggódnia az elkövetőnek, hiszen a találkozások száma minimalizálódott. Mind a laikus segítők (barátok, családtagok), mind a szakmai segítők nehezebben érhetők el az áldozat számára. Az, aki össze van zárva a bántalmazóval, az ritkán tud telefonálni, ügyet intézni, segítséget kérni. A legjellemzőbb menekülési útvonal a szülői ház lenne, csakhogy a járvány miatt ez az út most el van zárva, az idősebb korosztály védelme érdekében. Ráadásul a segítő szervezetek a bántalmazott menekítésének megszervezését igyekeznek akkorra szervezni, amikor a bántalmazó nincs otthon, erre azonban a jelenlegi helyzetben ritkábban nyílik lehetőség. A gazdasági erőszak fajtáit is könnyebb gyakorolni, jellemzően a bevételek felett a bántalmazó rendelkezik. Jelenleg sokan egzisztenciálisan is kiszolgáltatott helyzetbe sodródtak, életben maradásuk függhet a családi kassza kezelőjétől.
Sajnos ezekből a kapcsolatokból igen nehéz kiszakadni. A bántalmazót csak még inkább feldühíti, ha az áldozat szabadulni próbál. A legfontosabb, amit a bántalmazott tehet, ha először megpróbálja tudatosítani a problémát és elfogadni, hogy partnere nem fog csak úgy felhagyni a bántalmazással. A helyzet nem fog változni vagy javulni, sőt. Ezt követően pedig kérjen segítséget. Fontos, hogy a társadalom, a bántalmazókat körülvevő család és környezet minél tudatosabb legyen a témában és álljon az áldozat mellett. Gyakran előfordul, hogy a kívülállók számon kérik az áldozatokat, miért nem lépnek ki a kapcsolatból. Ez azonban, egyáltalán nem könnyű. Ítélkezés helyett érdemes megvizsgálni a háttértényezőket. Néhány példát említek, a teljesség igénye nélkül, mely okok miatt marad valaki egy bántalmazó kapcsolatban?
Anyagi függőség: „Miből élnénk a gyerekeimmel? Ha találnék is munkát, a saját fizetésemből nem tudnánk megélni.” „Hova is mehetnék?”
A gyerek vélt érdeke: „Egy erőszakos apa még mindig jobb, mintha nem volna apjuk.” „A gyerekeket nem veri.”
Bizakodás: „Majd csak megváltozik, leszokik az ivásról, és akkor minden jobbra fordul.”
Bűntudat: „Biztos én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem.”
Érzelmi zsarolás: „Azt mondta, nem tud nélkülem élni, és hogy öngyilkos lesz, ha elhagyom.”
Félelem: „Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön, és megöl engem is és a gyerekeket is.” „Elveszi a gyereket tőlem a kapcsolatai által.”
Lerombolt önbecsülés: „Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, és ráadásul rossz anya és feleség. Örülhetek, hogy ő mellettem van.”
Kötődés: „Sokszor jó vele. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán meg tudom változtatni.”
Tagadás: „Annyira azért nem rossz a helyzet. Más nőknek sokkal nehezebb. Ő legalább nem iszik.”
Társadalmi nyomás: „A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család összetartása a nők dolga.”
Társadalmi közöny, bagatellizáció, áldozathibáztatás, szégyenérzet: „Azok, akik erőszak vagy zaklatás áldozatai, felelősek a velük történtekért valamilyen formában.”
Hogyan segíthetünk, mik a teendők?
Az első és legfontosabb lépés, hogy figyeljünk környezetünkre, ne maradjunk érzéketlenek. Ha van az ismeretségi körében érintett, tájékozódjon a családon belüli és párkapcsolati erőszak témaköréről. A koronavírus idején szélsőségesen izolált helyzetben igyekezzen továbbra is fenntartani az áldozattal a kapcsolatot. Lényeges, hogy ítélkezés és kéretlen tanácsok nélkül próbálja meghallgatni azt, akiről azt sejti, hogy veszélyben van. Ne hibáztassa őt azért, amiért nehéz számára navigálni a helyzetet. Abban segítse, amit ő maga kér, ne erőltesse rá, amit kívülről „jónak” lát. Ne sodorja veszélybe (például érzékeny információkat csak olyan fórumon tegyen közzé, amiről tudjuk, hogy a bántalmazó nem fér hozzá, nem ellenőrzi)!
Mivel most mindenki többet tartózkodik otthon, a lakóházakban is nagyobb eséllyel hallhatjuk meg az erőszak zajait. Ha azt sejti, valaki veszélyben van hívjon segítséget. Egyetlen fals riasztás sem lehet olyan felesleges, mint az elmulasztott hívás miatt bekövetkező baj. Ráadásul sokszor az is megtorpanásra készteti a bántalmazót, ha úgy érzi, kívülről figyelik, hogy nem láthatatlan, amit tesz. Ne kockáztassa saját biztonságát, de ha megteheti, kopogtasson be oda, ahol úgy érzi, bántalmazás folyik a zárt ajtó mögött. Kérdezze meg, kell-e segítség, mondjuk a bevásárlásban, vagy találjon ki bármilyen ürügyet, hogy a feltételezett áldozattal kapcsolatba tudjon kerülni.
Milyen lehetőségek vannak a segítségkérésre?
Amennyiben Ön bántalmazás áldozata, jelentkezzen a lenti elérhetőségek bármelyikén és kérjen útmutatást! Ezek az egyesületek részletesen átbeszélve a helyzetét igyekeznek a lehető legtöbb hasznos információt átadni. A környezet segítségének jelentősége talán sosem volt ekkora. Akik szomszédként, barátként, ismerősként vagy családtagként szeretnének támogatást adni az érintetteknek, szintén ezeken a számokon jelentkezzenek.
- 112 – a nap 24 órájában hívható segélyhívószám. Ha azt sejtjük, valaki veszélyben van, értesítsük a rendőrséget, és lehet hivatkozni az ORFK 2/2018-as utasítására, ami a kapcsolati erőszak eseteire ad útmutatást az eljáró rendőröknek.
- A NANE Egyesület ingyenes lelkisegély-vonala bántalmazott nők és segítőik számára továbbra is elérhető a 06 80 505 101 számon hétköznapokon (hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken 18-22 óra között, és szerdán 12-14 óra között). A NANE honlapján sok ingyenesen letölthető hasznos anyag elérhető a témában.
- A PATENT Egyesület jogsegély vonala (06 70 220 2505) újabb időponttal bővült ki: a szokásos szerdai 16-18 és csütörtöki 10-12 óra közötti időszakokon felül péntekenként 12-14 óra között is elérhető, illetve chat-szolgáltatást is indítottak szombatonként 16-18 és hétfőnként 10-12 óra között a Facebookon, írásos jogi segítség-kérések számára.
- A bantalmazas.hu honlapon hasznos információkat találnak, krízis esetén pedig érintettként vagy (fül)tanúként az éjjel-nappal elérhető +36-80/205-520-as telefonszámot lehet hívni! Ha (egyelőre) nincs közvetlen vészhelyzet, az okit@csbo.hu e-mail-címre lehet írni.
- A hazakényszerült fiatalok ezenfelül a Kék Vonalat is tudják hívni:116-111, 116-000 számokon.
- Az LMBTQI-emberek pedig a (1) 6 333 454 számon a Háttér Társaság lelki- és jogsegélyszolgálatát.
Tischler Petra
DEKK Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus
https://corona.unideb.hu/node/672